„Éppen azért van… olyan óriási fontossága a zenei nevelésnek, mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal, azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik, aki pedig nem, azt éppen ellenkezőleg.” (Platon)
Kisgyermekkorban – születéstől három éves korig – a zenei nevelés célja, hogy felkeltse a gyermek érdeklődését a zene, az éneklés iránt, érzékennyé tegye a környezet hangjaira. Feladata, hogy megismertesse a gyermeket a magyar mondókákkal, játékos dalokkal, kellemes légkört biztosítson a gyermek számára, melyben jól érzi magát, szívesen hallgatja az éneklést, igyekszik utánozni, maga is dúdolgat.
A nevelési intézményekben a zenei nevelés alapjául a Kodály-módszer szolgál. Lényege, hogy a művészeti nevelést, első sorban a zenei nevelést, a gyermek nevelésének középpontjába helyezi. Kodály fontosnak tartja a zenei nevelés lehető legkorábban történő elkezdését, már a gyermek születése előtt, sőt, tréfás megjegyzése alapján, már az édesanya megszületése előtt kilenc hónappal.
Kodály elgondolása alapján fontos, hogy a gyermekek zenei nevelése művészi szinten történjen, énekközpontú legyen, a gyermek utánzás útján tanuljon, és a zenei anyag egyszerű, művészien szép, értékes legyen, főként a néphagyományból kerüljön ki. A folklór legszebb darabjait egyenértékűnek tartotta a klasszikus zeneszerzők műveivel. A népdalok sorát kiegészíthetjük jó versekre komponált gyermekdalokkal, műdalokkal, valamint a kisgyermeknevelő által énekelt, hangulatkeltésre szánt, nagyobb hangterjedelmű népdalokkal, melyeket a gyermekek csak hallgatnak, nem énekelnek. Az ötfokú hangrendszer motívumaira épülő zenei anyaggal optimálisan képezhető a gyermek zenei hallása, zenei anyanyelve.
Az anyanyelv és a zenei anyanyelv kapcsolódnak ritmusukban, dallamukban, hangsúlyukban és szerkezetükben. A hagyományokban gyökerező mondókák, dalok jelentik a zenei anyanyelvet, mert egyszerű, könnyen tanulható, jól kicsiszolódott dallamlépésekből állnak, a gyermek által követhető formavilággal rendelkeznek, leghamarabb és legegyszerűbben közvetítik a nemzeti kulturális értékeket.
„Abból a sajátosan emberi megnyilatkozásból, amit nyelvnek, beszédnek nevezünk, a kisgyermek először a hangokat és ritmusokat érzékeli.” (Vekerdy Tamás) A gyermek első hangadásai közelebb állnak az énekléshez, mint a beszédhez. Kodály az éneklést helyezte előtérbe, mert mindenkinek van hozzá saját hangszere, a hangja.
A bölcsődében az éneklés tudatos nevelési forma, mely a gyermek önkéntes érdeklődésére épül. Az éneklés vezet legközvetlenebbül a zene átéléséhez, megértéséhez, teljes élményt ad, részt vesz benne az egész test. Harmonizáló hatást gyakorol a teljes személyiségre, szerepe van a testi, érzelmi, értelmi, szociális fejlődésben.
A játékos mozgással kísért dalok, mondókák fejlesztik a gyermek ritmusérzékét, mozgásra késztetik, fejlesztik utánzó képességét, mozgáskoordinációját. Az éneklés megnyugtatja a gyermeket, befolyásolja közérzetét, felszabadítja, bátorítja, kigyógyítja a gátlásokból, félelmekből.
„A zene nagyon jó arra, hogy a gyermekek kifejezzék és feldolgozzák érzelmeiket. A tapsolás, dobolás, éneklés és ugrálás egyszerű módot ad a gyermekek számára, hogy levezessék haragjukat, vad és boldog érzéseiket.” (Moomaw, Sally)
A mondókák, dalok a magyar beszéd hanglejtését, ritmusát követik, így fejlesztik a gyermek helyes kiejtését, artikulációját, beszédkészségét, gyarapítják szókincsét. A szöveg és mozgás játékhelyzethez kapcsolása fejleszti a gyermek képzeletét, beleélő képességét, kreativitását. Alkalmasabbá teszik a figyelemre, fegyelemre, erősödik koncentrációs képessége, memóriája.
Az ölbeli dalos játékok erősítik a gyermek kötődését a vele foglalkozó felnőtthöz. A többi gyermekkel való közös éneklés megajándékozza az együttes tevékenykedés és összetartozás élményével. Megtanul társaival együttműködni, egymásra figyelni, egymást elfogadni. Növekszik a gyermek szereplésvágya, erősödik énképe, önbizalma, magabiztosabbá válik, jobb lesz a kapcsolatteremtő és problémamegoldó képessége.
A kisgyermek zenei képessége abban nyilvánul meg, hogy érzékeny a környezet hangjaira, szívesen hallgat zenét, éneket, ő is kitalál ritmusokat, dúdolgat, helyes hangsúllyal ejti a szavakat, a dallamot képes mozgással követni.
A bölcsődében nincs külön foglalkozási program az énekléshez. A kisgyermeknevelő minden olyan alkalommal énekelhet, amikor a gyermek figyelmét nem köti le valami más, amikor a játék légkörébe beleillik egy-egy játékos dal. Egyszerre csak egy-két gyermeknek énekel, figyelembe veszi a gyermekek életkorát, egyéni fejlettségét, igényét. Az éneklés időtartama függ a gyermekek hangulatától, érdeklődésétől. A gyermek részvétele az éneklésben kötetlen, nem cél, hogy a gyermek megtanuljon énekelni. Csak akkor daloljon, ha kedve van. Egy évben 10-12 mondókát, dalt ajánlatos eljátszogatni a gyermekkel. Ezek gyakori ismételgetése örömöt szerez nekik, a nagyobbak szívesen, önként meg is tanulják. A zenehallgatásra szánt dalok száma nagyobb lehet, hiszen ezeket csak egy-egy alkalommal énekelik számukra az érdeklődés felkeltésére.
A bölcsődében nincs gépzene, hogy a gyermek ne szokja meg a személyes kapcsolat nélküli „háttérzenét”.
A gyermekek körében nagy érdeklődést keltenek a hangszerek, hiszen látják azt, aki zenél, látják a hangok előcsalogatásának módját. A gyermeknevelők leginkább furulyán, jó minőségű metalofonon játszanak. A gyermekek kezébe is adhatunk hangszert, hogy kipróbálják a hangok előidézését. A csoportszobában a gyermekek által elérhető helyen helyezzük el a hangszereket, hogy bármikor használhassák.
A bölcsődében a különböző ünnepek előtt a kisgyermeknevelők az adott ünneppel kapcsolatos verseket, dalokat mondogatnak, dalolnak, ezekkel közelebb hozva a gyermekhez az ünnep örömét. A bölcsődei ünneplés élménye viszont nem homályosíthatja el az otthoni ünnep hangulatát, hiszen a gyermek élményeinek legfőbb színtere a család kell legyen, a bölcsőde csak kiegészítő szerepet vállal.
„Legyen a zene mindenkié!” (Kodály)
